Egyszer volt, hol nem volt, Puszanban a magyar himnusz szólt

Múlt hétvégén még Szöulban voltam, szavaztam a magyar nagykövetségen, majd három nap múlva Puszanban ülök és a magyar nagykövettel, diplomatákkal ebédelek...   

És a kettő esemény között nincs kapcsolat. 

Csupa véletlenségből történt így egymás után. 

(De véletlenek elvileg nincsenek... vagy mégis?)

Kedden szóltak a nyelvtanáraim, hogy szerdán jönnek a magyar nagykövetségtől, (többek között maga a nagykövet is), és el kéne menni velük ebédelni, meg valami program lesz. Persze pontos infókat nem mondtak, ahogy szokták, csak annyit mondtak meg hogy hova és mikorra érjünk oda ("mi" itt a két magyar diákra vonatkozik). 

Kedd estére viszont ideért a tájfun, egész éjjel tombolt, és úgy nézett ki, az ígértes találkozóra mégsem tudunk elmenni, ha nem akarjuk, hogy elrepítsen minket a Chaba hurrikán... Még reggel is tombolt, és egészen az indulás pillanatáig kételkedtünk... Végül azért vágtunk mégis neki, mert az eső alábbhagyott és világosodni látszott az ég.

   A Dongseo egyetemnek a másik kampuszára kellett átmenni, és mint később kiderült, egészen durván puccos helyen, egészen hihetetlen emberek között, egy igen jeles eseménynek lettem tanúja. Egy tiszteletbeli konzult neveztek ki itt Puszanban. Egy koreai bácsi lett az, akinek egy halom diplomája van nevesebbnél nevesebb egyetemekről, tehát nagyon művelt, több országban tanult, és  egyébként kedves, szimpatikus ember. 

Már amikor beléptem a terembe, éreztem, hogy ez megint csak a "leglegleg" kategória, ami a felhajtást és a puccot illeti. Öltönyös kosztümös emberek, kicsit olyan érzésem volt, mint a múlt félévben a Várkert Bazárbeli koreai "mulatságon" (a koreaisok biztos emlékeznek ;)) De ezúttal igyekeztem jobban kinézni, mint a múltkor, és nem a "visszafogottan elegáns" hanem az elegáns jelzőnek megfelelően öltöztem, vagyis kopogós cipőt vettem fel és fekete fehérben, szoknyában protokolláltam. Elkezdődött az ünnepély, egy csinos konferenciateremben, meghallgattuk a koreai, majd a magyar himnuszt, aztán jött az eskütétel, beszédek, stb.... Az új tiszteletbeli konzul elmagyarázta még a tájfun okát is: Puszanban sok jeles eseménykor szakad az eső, ő maga is a sárkány évében született, ami sok vizet hoz. Ráadásul a tájfun a magyar nagykövetünk nevét viseli, "Chaba", azaz a Csaba nevet (ez egyébként a vezetékneve). Aztán megköszönték mindenkinek, hogy eljöttek, aztán külön felszólítottak minket mint a Dongseo egyetemről jött  magyar hallgatókat, kvázi képviselőket, hogy álljunk fel. Ühm.... okéé azért ennyire nem kell, amúgy is mindenki látta hogy európaiak vagyunk, sőt itt és most nagy eséllyel magyarok vagyunk . Aztán még a nagy fotózásnál is protokollálnunk kellett, majd kezet fogott velünk a frissen kinevezett tiszteletbeli konzul, a magyar nagykövet, a diplomata akivel találkoztam már vasárnap is, kellemesen elbeszélgettünk, majd jött az amerikai konzul, kaptam tőle névjegykártyát, és még pár ember odajött pár szót váltani, kérdezték hogy érezzük magunkat itt, tudunk-e koreaiul, szóval a szokásos... de akkor is. Még soha nem éreztem magam ennyire zavarban és megtisztelve egyszerre... sokszor voltam már büszke arra, hogy magyar vagyok, de ez egyike volt a legkülönlegesebb pillanatoknak! 

   Aztán leültünk ebédelni, itt megint csak olyan emberekkel ültem egy asztalnál hogy elbújhattam volna az asztal alá, az egyik egy fukuokai professzor, a másik tévébemondónő volt az MBC-nél... Mondtak egy tucatnyi tósztot, borral koccintottunk (emberek, Koreában vörösbort ittam, hát ez is hihetetlen!) aztán ebédre kaptunk egy rakás nyers halat, rizst, salátát, kagylót, kimcsit, meg ilyesmiket. Öhm, hát a kagylót és a nyers halat se mentettem el a kedvencek közé, de azért jó volt ezt is megkóstolni, és jó tudni, hogy meg bírom enni őket.  Szerencsére volt fasírt is a tálcámon :P :D 

   Ezután már mehettünk volna, de a diplomata úr (akivel amúgy tegeződünk :D ) javasolta, hogy menjünk velük  megnézni a kiállítótermet, aztán sodródtam tovább és a 18. emeleten egy tárgyalóterem féleségben kötöttem ki, lágy zöldteát iszogatva fehér csészéből, és végigasszisztálhattam miket mond a nagykövet az új konzulnak, tanácsokat, lehetőségeket, beszélgettünk mindenféléről, és úgy tekintettek rám, mint egy 100%-os puszani képviselőre... Huh. Huh...

Az ebédes dobozunk. :D

Kilátás a 17.-ről

Egyébként jól vagyok, élvezem nagyon a kint létet, és csak azért nem jelentkeztem eddig, mert nem volt időm igazán nekiülni blogolni. Voltam azóta sok helyen, kötelező "osztálykirándulás" jellegű koncerten a "Puszani Népparkban" (szabadfordítás :D), filmvetítéssel egybekötött rádiófelvételen, és Szöulban, ami annyira de annyira jó élmény volt, hogy egy külön bejegyzést szentelek majd neki.
Voltam kirándulni a koli feletti hegycsúcson, pazar látvány volt és pazar élmény, most csatolok pár képet, még mielőtt elfelejteném.

Igen, bazinagy volt!!