Az egész világ három hétre Koreára összpontosult, azaz pontosabban a téli olimpiára, ahol annyi csodás esemény történt, még olyanok is, amiben páran egészen addig nem hittek, míg valóra nem vált: az első magyar aranyérem. Bevallom, már én is kezdtem elveszteni a reményt, hogy lesz érem, de bíztam még a férfi váltóban, és láss csodát: egyenesen arany lett!
De a magyar aranyon kívül is sok-sok fantasztikus dolog történt, habár egyiket sem a versenyhelyszínről, csak képernyőről néztem, de nem is volt baj. A megnyitót kis közép-európai csapatunk ezúttal négy főre bővülve nézte végig egy csirkés étteremben, ki-ki lengyel, szlovák vagy épp magyar nemzeti büszkeséggel töltődve. És a hasonló európai gyökereknek köszönhetően hasonló szemmel, hasonló humorérzékkel és iróniával néztük végig, bár szerintem öniróniában még mindig mi magyarok vezetünk, de ez csak zárójeles megjegyzés.
Magyar vonatkozásokból ott kezdődik az egész, hogy a Szöuli Nagykövetség ötletes eseményt hirdetett a magyar lakosok részére: egy közös, szurkolói fényképet készítettünk, amivel bíztattuk a magyar olimpiai csapatot. De nem csak ezért volt jó ez az esemény, hanem mert rengeteg magyar összegyűlt, ismét lehetett beszélgetni, ismerkedni, tehát a fotózkodás után egy nagyon kellemes magyar-találkozóvá alakult át az esemény.
(forrás: a követség Facebook oldala)
Hiába, hogy nem jutottam el a versenyekig, azért így is volt különleges oldala az olimpiának: nem ritka jelenség volt, hogy egy-egy nevezetes szöuli helyen olimpiai versenyzőkbe botoljunk (még főleg a versenyek előtt), de néhányan Szöulban készültek fel, mint például az olasz műkorcsolya-csapat egyik fele, akiknek az edzését el is sikerült kapnom a Korea Egyetem pályáján, ahova alkalomadtán korizni szoktam menni. Balról Matteo Rizzo, még újoncnak számító egyéni versenyző, és a klasszis Valentina Marchei-Ondrej Hotarek kettős, (nem titok hogy nagy kedvenceim), akiknél életvidámabb embereket alig lehet találni. Eszméletlen pozitívak és jókedvű emberek, érdemes lenne eltanulni az életfilozófiájukat.😊
De nem kellett az arénába menni ahhoz sem, hogy rájöjjek, Liu Shaolin Sándor tényleg annyira népszerű, hogy a büntetője ellenére sem utálták meg a koreai lányok őt: legalábbis az alapján, hogy pár lányismerőseim mondogatta, mennyire odavannak érte, úgy tűnik olyan egyéniség ő, mint bármelyik másik koreai celeb. De még ennél is meglepőbb volt Tóth Ivett felkapása, amit a rövidprogramjával szerzett, ami egy ütős, remek program volt, megállta a helyét a legjobbak között is. És bármennyire is elöntötték a netet a cikkek, mind Ivett és mind a short track versenyzőinek köszönhetően Magyarország elég jó hírnevet szerzett, ami többet ér az érmeknél. De persze nagyon büszke vagyok az aranyra, és gratulálok a csapatnak, mert a futam kemény volt, kellett a szerencse is, de remekül küzdöttek meg érte, nagyon profi volt.
Na jó, inkább befejezem az ömlengést. Az olimpia izgalmain kívül persze voltak más izgalmak is, hiszen hosszú volt a szünet, viszont a nagy hideg és egy kiadós influenzás betegség azért eléggé bekorlátolta a programokat.
Február első két hetéig ugyanis annyira hideg volt, hogy elvette a kedvemet a kimozdulástól, mert tíz perc alatt meg lehetett fagyni. Még az orosz nahodkai (Находка, Vlagyivosztok környéke) ismerősöm is ki volt akadva. Napközben csak ritkán ment mínusz tíz fok fölé, s amint a nap eltűnt, mindjárt -15-17 fokok voltak. A hideg amúgy tényleg Szibériából érkezett a széllel, szóval oroszos tél volt. S az olimpia versenyzői is majd' megfagytak, nem csak a megnyitó alatt. Oroszországnak ugyan a zászlaját nem engedték felvonni az olimpián, helyette viszont elküldte a hideget, azzal is képviseltette magát. 😉
Azért amint felengedett egy kicsit, (amikor már csak mínusz néhány fok volt), ellátogattam Lucával a Taereung-Gangneung térségébe, ami Szöul egyik külkerülete (ennek a Gangneungnek nincs köze az olimpiai Gangneunghöz), ahol királyi temetkezési szokásokról szóló múzeum van, meg királyi síremlékek. A sírok annyira masszívan meg vannak építve (félig földbe ásva), hogy semmilyen betolakodó nép nem bírta kinyitni és kifosztani őket.
Ezen kívül a környék is tele volt eddig fel nem fedezett dolgokkal: egy régi-vasúti park, és a katonai egyetem is itt található, a katonai egyetemen amúgy épp valami gyakorlatra készültek, és messziről láttuk vonulni az osztagokat, élménynek elég jó volt.
Időrendben előbb volt, de most értem ide, szóval ellátogattam a gangnami akváriumba is, ahol szintén hatalmas élményeket kaptam. Rengeteg ritka faj volt látható, szépek és undorítóbbak is... de mondjuk a kedvencem akkor is a szimpla hód volt, mert folyamatosan szállította a vízből a faágakat hogy építse a várát, nagyon cuki volt^^ Aztán volt a végén egy sellő-show, ami főleg a gyerekeknek volt érdekes, engem leginkább abból a szempontból érintett, hogy az egyik sellő emberformájában amúgy a csoporttársam, és tulajdonképpen az ő révén kerültem az akváriumba. 😊
(ezek az általánosan előforduló folyami halak Koreában)
És akkor a hosszúra sikeredett bejegyzés lezárására pont egy utolsó eseménysorozat jut, amivel lezárult a vakáció is. Az iskola diplomaosztója, és a gólyaavatóval egybekötött évnyitója, ahol a fúvószenekarral kellett játszanom. Ugyanis egy ideje csatlakoztam a fúvósokhoz, mivel hál'Istennek van fúvószenekar az egyetemen. Az eseményhez hűen indulókat meg fanfárokat játszottunk, de közben az egész egy kulturális-társadalmi élmény volt. Főként az évnyitó, ami hatalmas méreteket öltött, ugyanis a diplomaosztóval ellentétben (ami egy színházteremben volt), ez a nagy sportcsarnokban volt megtartva a suwoni kampuszon, nem is Szöulban. Itt az első félév a márciustól júniusig tartó számít elsőnek, fordítva az otthoni rendszerrel. A csarnokot elözönlötték a gólyák, és a sok beszéden kívül volt még mindenféle buzdító cheerleading, iskolahimnusz, közös papírrepülőhajtogatás és -reptetés a híres felsőbbévesekkel (vagyis azzal a két sztárnak számító egyeddel akik a suliba járnak) , meg a hivatalos évnyitó után még rengeteg program, amit mi már persze nem vártunk meg, az tényleg csak a gólyáknak volt már.
Ízelítőnek, a koreai himnusz eleje:
Bónusznak, akit érdekel, a papírrepülőeldobás: itt
