Azért van egy kis írói túlzás... mert csak egy bizonyos értelemben voltunk a semmi közepén, a hanok stílusú házakban.
Kicsit el vagyok maradva ezzel a bejegyzéssel is, de egyszerűen vagy energiám, vagy időm nem volt nekiülni és megírni. Múlt múlt hétvégén az összes KGSP ösztöndíjast bepakolták egy buszba, és egy kétnapos kulturális "osztálykirándulásra" vittek a közelbe, Kindzsang nevezetű helyiségbe. A helymegnevezés azért kicsit megtévesztő, ugyanis nekem a mai napig fogalmam sincs, mekkora település az a Kindzsang, és hol van pontosan, hogy néz ki, mert mi falun kívül vidéken, a tengertől épp egy köpésnyire voltunk a hagyományos stílusú 기장문화예절학교 -ban, tülörfordításban a Kidzsang kulturális etikett iskolában. :D Lehet nevetni, rémisztő dolgokra gondolni, de annyira nem volt vészes. Nem szigorú konfucianista tanokat kellett magolnunk, és nem voltunk reggel hattól éjfélig sem beosztva, sőt kimondottan sok szabadidőnk volt. Ugyan este 11-re mindenkinek vissza kellett érnie a szállásra, de hát nem volt hova elmenni, úgyhogy ezzel se volt nagy probléma.
Sokan vegyes lelkesedéssel indultak el, én vártam az egészet, csak eléggé meg is fáztam, így a szokásos pörgést takarékra vettem és túlnyomórészt pihentem amikor csak tudtam.
A hely gyönyörű volt, egy egész külön kis világot adtak a hanok házak (azaz hagyományos koreai stílusú épületek) , autentikus környezet, távol a városoktól, a civilizációtól, csak pár telek volt a környéken, meg egy domboldalon egy-két kisebb villa, de amúgy tényleg visszafogott és puritán volt minden. A szállás nem nagy eresztés, de én nagyjából azt kaptam amire vártam. :P Ha már kulturális kirándulás, akkor legyen olyannyira koreai amennyire csak lehet: egy közös nagy épületben padlófűtéses szobák, padlón alvás, minimalista berendezés (értsd: szekrények amikben voltak ágyneműk és pont) közös zuhanyzás (külön lányok külön fiúk :)) napi háromszori rizs alapú meleg étkezés és no wifi, no internetkapcsolat, no kávé vagy tea... Valamint, a legközelebbi bolt állítólag három kilométerre volt, ezt az egyik lány mondta aki elsétált a tengerparton odáig. Azért villany ,meleg víz meg infrastruktúra volt, nem kell itt mindjárt építőtábori körülményekre gondolni. Sőt a vonat is ott ment el a tengerpartnál, szóval valahol vasútállomásnak is lennie kellett. Meg egy kemping is volt közvetlen a tengerparton, a sziklák mellett, nagyon hangulatos volt, azt beszéltük majd nyáron visszatérünk ide... Kicsit balatoni (pontosabban Pálköve!!) hangulattal küzdöttem, ugyanis ott voltam egyszer egy fantasztikus énekkari táborban, ahol egészen hasonlóan helyezkedett el a szállás, a vonat, és a Balaton.
De persze ez egészen más volt.
És leszámítva, hogy voltak negatívumok, és hogy szombaton végig esett az eső, a közösségi szellemet megfelelően formálta tovább ez a két nap. Osztályok szerint, lányok-fiúkra osztva voltunk egy-egy szobában, így mi heten voltunk, kényelmesen elfértünk. Engem mondjuk egyáltalán nem zavart hogy nem volt wifi, nem is volt kedvem az interneten lógni, egyedül a kávé vagy a tea hiányzott reggel és ebéd után. És ezzel még sokan voltunk így.
Három foglalkozás volt a két nap alatt, egy dobolós, egy hanbok ruhapróbálós és illemtanos (!!) és egy kreatív foglalkozás. A dobos egész jó volt, leszámítva, hogy a dobhártyám úgy kikészült, hogy utána egész délután fájt még a fejem. Elvégre nem ahhoz van szokva, hogy egy kicsi, zárt térben nagyjából harmincan egyszerre csörömpöljenek különféle ütős hangszerekkel - koreai ütővel, ami egészen más - két órán keresztül. De azért szórakoztató volt. A második a ruhapróba volt, ami véleményem szerint nem volt túl nagy cucc, csak mindenki felvett egy ruhát, aztán fotózkodtunk egy csomót. Illemtan néven pedig meghajolni tanultunk meg, az mondjuk hasznos volt. A harmadik foglalkozásért lelkesedtem a legkevésbé (főleg azért, mert eredetileg teaszertartás volt beígérve és végül "origamizás" lett helyette) de végül valahogy azt élveztem a legjobban. Talán azért is, mert addigra már kezdtem túl lenni a nátha legrosszabb részén. Handzsival, vagyis hagyományos papírral dolgoztunk és nem is hajtogatnunk kellett szerencsére, hanem egy dekorációs nyitott tetejű doboz-félét csináltunk, amit kb. csak ragasztani kellett.
A kirándulás legjobb része mégis csak az volt, amit a szabadprogram alatt csináltunk: este is és délelőtt is, lesétáltunk a tengerpartra. Nem az a fürdőzős, nagy homokos part volt, de eszméletlen hangulata volt. Csak a végtelen, kristálytiszta ég, és a még kékebb tenger. És vasárnap sütött a nap, felmelegítette a betont, így sorban ráültünk, mint a fecskék a telefonpóznán.
Este látni lehetett volna a csillagokat, ha nem lettek volna a felhők. Azért a szabadság érzete így is nagy volt, hogy nem a szmog, hanem csak a felhők akadályozzák meg; és egy pár pislákoló csillagot azért lehetett látni. A puszani fényszennyezett ég csak egy apró folt volt a hegyek mögött a láthatáron.
Vasárnap hazafele menet még elugrottunk a világ egyik csodájához: a Haedong Yonggungsa (Hedong Jonggungsza) névre hallgató buddhista kolostorhoz, ami konkrétan a hullámokverte sziklákra épült, és naphosszat tépi a szél. Talán ettől olyan egyedi, hogy nem az erdőben van elrejtve a meghitt és csendes hegyoldalon, hanem ki van téve a szélnek, viharnak, hullámoknak, a természet és Buddha mérik össze erejüket nap mint nap.
Bakancslistás pont volt ez is. Őszintén szólva, egy nagyon kicsit sajnáltam, hogy visszajövünk Puszanba, mert olyan nyugodt és egyszerű volt ott minden, hogy elbírtam még volna. Még talán a "rizset reggelire" dolgot is meg tudtam volna szokni, feltéve, ha adnak mellé mondjuk zöld teát.
A "kollégium" épület
Gajagüm <3
Osztálykép. (Amúgy kb. duplaennyien doboltunk-csörögtünk az órán, csak hogy a hangerővel tisztában legyen mindenki.)
no comment...
És az este fénypontja, mikor kiderült, hogy a Tanárnőnk nem viccelt egész héten, és tényleg megíratta az elmaradt szódolgozatot szombat este kilenckor, a hálóban. Ezt is hozzácsaptam a "first time in my life" dolgokhoz.
(Ez élőben sokkal, de sokkal szebb volt!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése