Tavasz-őrület part 2

A cseresznyefavirágzással elkezdődött az egész... s onnantól kezdve mindenhol virágba borult fákba lehetett botlani .  Így történt, hogy egyik nap mikor kávézót kerestünk (tanuláshoz, merthogy szemeszter alatt sokszor a "szociálisélet" a közösen kávézóban tanulásban merül ki... és ez alkalommal tényleg, nem a pletykálásé volt a fő szerep!) és véletlenül beleboltottunk a Kyung-Hee palotába (경희궁), ami egy kisebb palota a sok közül. Hétfő lévén zárva volt, de mivel elég kicsi, körbesétáltuk és kívülről is látni lehetett a lényeget.

Majd egy csodálatos-szivárványos-varázslatos tavaszkertet is találtunk, ami (mint megtudtuk), a közeli kórház tart fenn, de akárki kiülhet, pihenhet, ápolgathatja testét-lelkét.  Még mindig az április vége a kedvenc időszakom, mert akkor a legszebbek a virágok, elég meleg van ahhoz, hogy naphosszat kinn lehessen lenni, de még nincs nagy kánikula. 

De az áprilisi jó időben viharfelhők is gomolyogtak, metaforikusan a negyedéves vizsgákra értve, de most már boldogan jelentem, elvonultak melegebb éghajlatra. Túl sok izgalmas most nem történik... a dolgok haladnak a megszokott rendben, az idő egyszerre vánszorog és fénysebességgel repül, és minden héttel közelebb kerülök az áhított nyári szünethez. 

Tehát nagyrészt tanulok, meg ide-oda járkálok, hogy egy kicsit kibújjak a mindennapok szürkeségéből, na és meg azért, mert még mindig vannak olyan helyek, amik a bakancslistán szerepelnek, de még nem jutottam el oda.

Viszont mivel sztori nincs, galéria-formában mutatom meg mindezeket:

Changkyeong palota kissé esős, de nagyon tavaszi hangulatban:

Aztán a dolgozatok letudásának örömére egy napot rászánva kivándoroltunk a Garden fo Morning Calmba, és körbejártuk a szűk völgybe épített kertet, ahol épp a tulipánok nyíltak sok más tavaszi virág mellett. Képek pedig... itt: galéria

S végül, egészen friss képek a Cheongyecheon patakról, a közelgő Buddha-szülinap végett rendezett lampionosról, és egy spontán, de annál hosszabb esti sétáról: 

Ezek a képek egy hosszú esti sétán ( a Gyeongbokkung palotától a Namdaemunon keresztül egészen fel a Namsan torony aljáig) készültek; a levegő gyönyörűen tiszta volt, habár egy kissé hűvös, és ahogy felfelé haladtunk a hegyen, egyre inkább kezdett párásodni - s végül egészen olyan lett a levegő, mint a nyári monszun időszakban. 

   De ilyen volt ez a hét is, nem túl meleg, nem is hideg, folyamatosan esett, viharok jöttek és mentek, és a páratartalom még véletlenül se ment 90% alá, s a Nap se dugta ki a fejét a felhő mögül.  Pedig a monszun elvileg csak június/július körül jöhetne, de felborult már minden, ami az időjárást illeti. 

   Ha nem szakad épp az eső, és a levegőszennyezés sem súlyos (ami szintén növekvő probléma), lehet élvezni a jó időt, na de... na de most már jön a félévvégi hajrá. :)) Milyen jó is egyetemistának lenni! 😂

Kitavaszodott - part 1

Szóval már régóta elhatároztam, hogy írok... hát nem jött össze hamarabb. De sebaj. A képek, az élmények még megvannak.
   Az elmúlt napokban, hetekben azt hiszem minden média csapból a két Korea közti eseményekről szóló hírek ömlenek, úgyhogy ezt most átugornám... De azért egy aprócska említést kell tennem, ugyanis... pont mielőtt ilyen barátságossá fordult volna a viszony, bizony leskelődtem egy kicsit. Odaátra. Akkor még szólt a dél-koreai propaganda rádió is a határon.

Csak épphogy átlestem, 10 percig volt engedélyezve a kukkolás, s a ködös-szmogos levegő miatt a keszongi gyárnak s a városnak is csak homályos körvonalai rajzolódtak ki...

De egyébként nemes cél vezérelt a demilitarizált körzetbe: segíteni mentem ki Lucának, kérdőívezni a szakdogájához. 

Tehát a demilitarizált övezet... nem egyszerű bejutni, szigorú ellenőrzések alatt tartják a turistákat is, de egyébként csúnyaszóval élve az egész egy propaganda cikk, ugyanis lépten-nyomon az egyesítést és a békét hirdetik minden épületen, plakáton, a senki földjén napi 24 órában szól (már csak szólt) a rádió hangosan, és dél-koreai pop zenét játszottak az északiaknak. Habár ott az a 4 km-es sáv, ami a senki földje, ahova tényleg se ki, se be, de az infrastruktúra elő van teremtve, hogy normális határátkelőhelyként működjön egyszer. Mondjuk, nem is volt mindig lezárva... ugyebár Keszongban működött egy gyár északiak és déliek közös kooperációjában, de legutóbb 2016 januárjába bezárták, ha jól tudom. Keszong (Gaesong/개성) van a legközelebb a határhoz, olyan 20 km-nyire, tiszta időben jól lehet látni a falut és a gyárat is, most sajnos csak a homályos körvonalai tűntek fel rejtélyesen. 

Na de visszatérve, mi is befizettünk egy vezetett túrára, hiszen csak így juthattunk be a zárt övezetekbe kérdőíveztetni, úgyhogy felültünk a buszra és besurrantunk. 

Az első kultúrsokk az volt, hogy a szerpentinút minden oldaláról aknamező vett minket körbe.

장난 아냐, 이번에는... 

A kis piros zászló az a bizonyos "meghalsz!" tábla lenne ott. Buszból készült fotó, mert az aknamezős photo session úgy nem tartozott bele külön a programba. 

A kilátónál levő épület - szintén az egyesítést reklámozó feliratokkal :)

 Imdzsingaki látkép, emlékpark, és a Dorasan állomás, Dél-Korea legészakabbra levő állomása.

Persze a legfrissebb hírek szerint gazdasági együttműködésről beszélnék, és hogy meg akarják nyitni a vasúti közlekedést, a két Koreát sebes vonatokkal akarják összekötni. Talán legközelebb már nem Dorasan lesz az utolsó állomás. Az igazi izgalom az lenne, ha jövő nyárvégén nem is repülővel, hanem vonattal mennék haza. De öhm.... talán azért mégse.

Ja, és mert magyarokkal mindenhol találkozni lehet, véletlenszerűen összefutottunk két lánnyal, akik közül az egyik szintén KGSP-s öszöndíjas idekünn. :)) 

A határbeli járás után aztán beköszöntöttek a szürke hétköznapok, jöttek az unalmas cikkolvasások és beadandó-írások, és alig vártam, hogy végre kinyíljanak a cseresznyefák, hogy végre beinduljon a tavasz.

Aztán ahogy tavaly is, pár nap alatt kipattantak a bimbók, és beköszöntött a virágillatú őrület.

És ugyebár ilyenkor bűn a négy fal között maradni, és házi ide vagy oda, menni kellett... bár az idei tavasz meglehetősen hűvös volt, sokat esett is, de... azért 10 fokban is lehet piknikezni, lóversenyt nézni, virágokat fotózni, és a többi. 

És volt egy kis magyaros piknik is 10 fokban és hideg szélben, igazi kacsazsírral és lilahagymával. Egyébként idén tavasszal sokkal jobban meg volt a magyaros hangulat... nem a választások miatt, hanem pl. a nagykövetségen rendezett március 15-i ünnepség ergo magyar-kaja hegyek, aztán találtam egy éttermet is, ahol lehet "goulash"-t enni, nem igazi magyar gulyás de jó íze van és a hely is szupijól néz ki: igazi alter hely, semmiképp sem koreai hanem európai jellegű.

Valahol Hongdae környékén kerignve... 

Következő felvonásként... kiruccantam Szuvonba. Szöul vonzáskörzetében levő "település", elég nagy lélekszámmal. Mégis teljesen vidékies a hangulata, a toronymagas lakóparkok ellenére is. A Csoszon-korban épített (18.század) erődfalak körülölelik a régi városrészt, a régi palota, amit csak rövidebb időszakokban használtak a királyok, gyönyörűen felújítva, s egyes részei berendezve korabeli jelenetekkel. Ennek egy másik oka is van, mert itt forgatták A palota ékkövéből a palotabeli jeleneteket (legalábbis egy részét), szóval Mindzsongho és Dzsanggüm viaszfigurák köszöntik a látogatókat a palotaudvarban. 😉

Szerencsére itt az idő már gyönyörűséges volt, nem is lehetett volna tökéletesebb^^ 

A szuvoni kirándulás lezárásaként elvándoroltam a Sungkyunkwan egyetem másik kampuszára. Itt ugyebár voltam már egyszer, de volt időm rá, és hát miért ne... tulajdonképpen területileg sokkal nagyobb, mint a szöuli kampusz, és cseresznyefavirágzás idején ez is egy kis mesecsoda, főleg a naplemente előtti fényekben. 

Folytatása hamarosan következik.