Kalandok Koreában: December, 2. rész

Nem csak december, ha már így elkéstem vele.

Két adagot ígértem decemberből, és végre el is készült a második fele is. Kicsit több ideig tartott, mert hát pörögtek az események, itt se volt megállás. A különbség csak annyi, hogy otthon ilyenkor sütünk-főzünk-takarítunk, itt meg a változatosság kedvéért vizsgákra készültem, meg persze ajándékokat vettem. Sikerült 100%-san kivenni a részemet a karácsonyi vásárlás őrületéből, ami itt is ugyanolyan zsúfolt és undorító, mint otthon. Volt osztálykarácsonyunk, aztán a lányokkal megajándékoztuk egymást, plusz itt volt velem Beigli és Mézeskalács, a legjobb karácsonyi haverok, akik kihúzták velem az ünnepek végéig. :) A karácsonyi ebédet egy japán étteremben fogyasztottuk el a lengyel és szlovák barátnőmmel, spontán választottuk ki azt az éttermet az utcán, de a legjobb választás volt, mert az egyik legfinomabb étel volt amit ez alatt a négy hónap alatt ettem.

(Nos, fentről balról jobbra haladva fürjtojás, paradicsom rózsa alakban,mellette káposzta, mellette sertéshús, saláta, osztán van ott még kimcsi, olvasztott sajt, algaleves, rizs, koreai sárga retek, meg apró undi halacskák (amiket nem eszek meg mert ijesztő szemük van), valamint a polip valamelyik részéből készült sós izé, aminek szintén nem tudom a nevét, de elég sós íze van.) Volt ott mi szem-szájnak ingere, hát ennyi, így dióhéjban.

A lengyel és szlovák barátnőmmel készítettünk forralt bort a szobában, rizsfőzőben, ami kiválóan megfelelt erre a célra is. (Azért oda kell figyelni a hőfokra, ha valaki ilyenre vetemedik.)

karácsonyi csendélet.

Az ünnepek elrohantak mint a busz az orrom előtt, épphogy csak arra volt időm, hogy az otthoniakkal beszéljek egy keveset, meg a barátokkal ünnepeljünk. A tanárok persze azt gondolták mi valami alien megszállott stréberek lehetünk, mert egy rakat házit adtak fel karácsony hétvégéjére, hát a szándék meg is volt, hogy tanulunk, de végül csak szimpla kávé-süti-pletyka lett belőle.

A huszonhatodikát pedig az iskolapadban töltöttem, ezzel totálisan kinyírva a rövidke karácsonyi hangulatot. De a szekér haladt tovább... A szilveszter egyszer csak ott volt a nyakunkon, és a szenttestén átélt őrületet ki akartuk kerülni, ezért úgy döntöttünk, inkább magunkban bulizunk. Ismételten egy jó étteremben kötöttünk ki, majd söröztünk egyet (nagy divat az ún. 크림비어, ami kb. mint a normális sör, de szerintem kicsit édesebb, és mintha több buborék lenne benne, bár nem vagyok szakértő.:)) A várthoz képest azon a környéken, ahol megfordultunk, alig járt egy-két lélek. A szórakozónegyed két utcával odébb kezdődött, aki bulizni ment mind odament - így a város többi része szinte teljesen kihalt volt, mintha nem is szilveszter este lett volna. Semmi durrogtatás, trombitálás, vagy más cirkusz - de ha lett volna, talán rögtön támadásnak minősítették volna, egy ilyen zsúfolt városban, ilyen időkben...

Végül egy karaoke-bárban tomboltuk ki magunkat, ahonnan éjfél előtt tíz perccel kerültünk ki, így az éjfél az utcán, a hazafelé tartó úton ért utol. Ha nem nézzük az órát, észre se vesszük, az utcán senki sem kiáltotta el magát, nem ropogtak tűzijátékok, mint otthon. Furcsa volt, be kell vallani. Azért mi teli torokból elkiáltottuk a heppinjújért, így az utcán magányosan lődörgő pár ember legalább jól megnézett minket. Ezek a külföldiek...

Felcaplattunk a hegyre, és végül a lányok szobájában pezsgőztünk, meg hoztuk a formánkat, ahogy már megszoktuk. A tavalyi hatalmas partihoz nem volt fogható, de a maga nemében jól telt, élveztem. Újév napján megnéztem pár jó kabaré-részletet, hogy meglegyen a hangulat, ettem lencsefőzeléket a szobatársam jóvoltából, fuvoláztam és tanultam, ahogy minden év első napján. Elég mozgalmas évet zártam le, azt hiszem eddig talán ez volt a legzsúfoltabb, de nem bánok semmit, mindennek volt értelme. Sok sikerben és örömben volt részem, és kedvem lenne még ömlengeni, de inkább nem untatok vele senkit. Voltak hullámvölgyek és időnként áldozatot is kellett hozni, de megérte.

Sok minden történt ez alatt a négy hónap alatt is, roppant gyorsan eltelt, pedig azt hittem vontatottabb lesz majd. A héten túlestünk a félévzáró vizsgákon, és a jövő hét az utolsó teljes tanítási hét, utána márciusig szünet. Ebben a tempóban a hátralevő félév is fénysebességgel fog elrobogni, én meg majd egyszer csak észbe kapok, hogy már a júliusi Topik vizsgát írom...

Pedig már határozottan megszerettem itt lenni. Az elején még azt hittem, nehéz lesz, és az idő csak vánszorogni fog majd, ehhez képest a totális ellentéte lett. Ez persze jó, hiszen annyi emlék és történet született, ami ide kötődik. Busan tényleg rengeteg mindent adott, egy csomó olyasmit, amire egyáltalán nem számítottam (legyen szó akár a földrengésről akár a magyar nagykövetséges eseményről) sok kaland volt, Busanban bármi megtörténhet.

És csak mert minden bejegyzésbe felrakok egy halom képet, hát tessék: