Szöulból az iskolapadba

Vagyis két nagy részről kellene beszámolnom, Szöulról, és a suliról.... kezdem a kellemesebbel.

   Alig 24 órát töltöttünk Szöulban, pontosabban az egyik peremvárosban, Seongnamban, és hát vajmi kevés volt. Legalább két éjszakát kellett volna ott töltenünk (vagy egyenesen az egész nyelvi évet, ha rajtam múlna :P ) . A szállásunk nagyon perfekt volt, új és tiszta szobák, tágasak, nagy fürdővel, saját tévével... (Itt finoman megjegyzem, hogy egészségesen kifangörlösködtem magamat, mivel végre egyenesen  koreai adásban nézhettünk aznap este sorozatot :p ) Persze csak késő este, mivel máskor nem is lett volna időnk rá, annyira beosztottak. Első nap vacsi, utána 2 óra szabadprogram, másnap reggeli, orientáció (=előadások), ebéd, és aztán mehettünk is haza. Hát így, hogy több, mint 5 óráig utaztunk fel Szöulba különbusszal, majd visszafele is, annyira nem érte meg, főleg, hogy semmit nem láthattunk Szöulból, mert annyira messze volt minden (egy külsőbb kerületben voltunk, legközelebb Gangam lett volna, 20 perc metróval. Már persze  aki tudta, hogy merre van a metróállomás, nekünk lehet hogy egy órába is beletellett volna eljutni odáig).

   Az út elég hosszú volt, ráadásul egy-két helyen úgy ömlött az eső hogy kb. 50-nel mentünk csak az autópályán. De hál'Istennek Szöulban már nem esett. Érdekes volt a tájat nézni út közben, keresztben átutaztuk az országot, de szinte végig mindenhol sík medencék és hegyek váltogatták egymást, folyókkal átszőve, nagyon szép volt. A síkságok tele voltak üvegházakkal meg rizsföldekkel, a hegyek sűrű erdővel, és a városok pedig egytől egyig szürke toronyépületekből, gyárakból, hangárnagyságú épületekből álltak, na azok nem voltak valami szépek. 

Több egyetem is felutaztatta az ösztöndíjasait, Busanból 2 egyetemről, Daeguból többről is, és másnapra még az Inha egyetemről is megérkeztek ( ők viszont nem aludtak ott, mert csak 1 órányira voltak innen). Vacsorával vártak minket, jól bekajáltunk a bulgogiból, a szokásos mellékételekkel együtt (saláta, kimcsi, paradicsom, tojás, és fú nem igazán emlékszem, pedig volt még pár...) aztán igyekeztünk minél hamarabb kimenni, hogy több időnk legyen felfedezni a környező utcákat. Véglis úgy alakult, hogy összeverődött a magyar csapat itt levő része, azazhogy hárman mentünk el keresni valami beülős helyet. Végül a Bbaekdabang lett belőle, ahol valami jeges desszertet ittunk, aminek nem is bírtam megjegyezni a nevét. Állagra ilyen sűrű, krémesebb jégkása volt, csokis banános ízű, vaníliafagyival a tetején. :P

Szöul és Busan egyébként ég és föld. Busan tényleg nagyon ázsiai, kicsit retrós, Szöulnak ez a része meg abszolút metropolisz, de attól még nagyon tetszett, iszonyú jó hangulata volt, voltak zöld területek, szóval olyan élhetőnek tűnt. 

Osztán kilencre vissza kellett érni... ez volt az egyik dolog, amit nem értettünk, h miért kell ilyen korán... mintha 10 évesekről lenne szó, és nem 21+ korosztályról. A másik negatívum amúgy az volt, hogy fukarkodtak megadni a kollégium wifijelszavát, így aztán semmi wifink nem volt a falakon belül. (heh, mintha nem is Dél-Koreáról lenne szó, hanem a másik feléről... na mindegy)

Szóval este a szobákban gubbasztottunk, néztük a tévét, és ökörködtünk, csak úgy magyarosan :D

Másnap meg orientálódtunk, de itt már hozzánk csapódott a negyedik magyar lány is az Inháról, szóval bővült a magyar tábor! (Nem csak mi klikkeskedtünk... igazából elég sokan, aki talált az anyanyelvén beszélő embert) Volt egy pár előadás, elmondták a szabályzatot (ezt is sorozatosan kommenteltük magunk közt, volt pár érdekes belőlük). Utána a KGSP-s sunbae-k (azaz felsőbb évesek) jöttek tapasztalatokat megosztani, meg kérdezni lehetett tőlük. Hát ez is kicsit olyan nesze semmi fogd meg jól volt, mert nem hangzott el sok hasznos infó. Aztááán jött a közös fotózkodás, meg előadások, először egy hagyományos tánc volt, aztán egy zöldfülű kezdő kpop banda playbackelt nekünk 3 szám erejéig. ( Az NIIED nem akart ennél nagyobb bandába befektetni, ami nem baj, csak hát olyan is volt azaz előadás.) Mindegy, azért jót mosolyogtunk rajtuk. :D

Utána jött az ebéd, sok furi nyershalas rizsszelet , meg egyéb csipegetős dolgok, amelyek közül a mandut találtam a legehetőbbnek számomra, (rizstészta zöldséges meg húsos töltelékkel) de az tényleg nagyon finom volt. Kajálás után bepakoltak minket a buszba, másnap reggel pedig így estünk be az iskolapadba.

(Ez a koli egyik tetőterasza, hát nem volt rossz a kilátás a szobánkból!)

És akkor el is érkeztünk a második részhez, a nyelvsulihoz. Még múlt héten írtunk felmérőt, az alapján meg a Topik  eredmények alapján lettünk beosztva, én egyelőre a 3-as csoportba, de gondolkozom azon, hogy átmenjek-e a 4-esbe. Persze az jóval nehezebb lenne, a mostaniban meg egyelőre kényelmesen evezek. És év elején mindig több a kedvem tanulni, év közben pedig kifogy a készletem, akkor meg majd megbánhatom, ha a nehezebbet választottam. Hát még agyalok kicsit, mi legyen...

Amúgy négy tanárunk van , az egyik Shin Min Ah, (és persze semmi köze a színésznőhöz, Koreában gyakori a névrokonság). Ő nagyon aranyos, korrektnek tűnik, vele volt eddig a legtöbb órám. A másik Lee Yoo Jung, ő is kedves, és nagyon beszélgetősnek tűnik, mivel ma egész órán kb. csak bemutatkoztunk, mindenkit türelmesen megvárt, míg eldadogta amit akart, segített, szóval nagyon rendes volt. Van egy tanárunk fogalmazásból is, ő elég karizmatikus, belevaló, de nagyon bírom. A negyedik viszont a sipító hangú néni, na ő borzalmas. Tuti, hogy a amúgy busani saturiban beszél, mert annyira élénken emelkedik fel a hangja, hogy belefájdul a fejem már az első 10 perc után. Mivel lassan beszél, minden szótag végén felsiklik a hangja és a hangereje a tűréshatárom fölé, szóval nem tudom még, hogy fogom tolerálni heti 2x2 órában. Valahogy muszáj lesz. Amúgy nem tanít rosszul, csak a beszédstílusát megváltoztathatná. 

   Jaj, ma pedig orvosi vizsgálat volt. Kb. ugyanazokat végigcsinálták, amit már tavasszal otthon is meg kellett csináltatnom, De hát biztosra akarnak menni... Szóval az egyik egyetemi épület bejárati csarnokában így péntek délután kipakoltak, látás-hallás vizsgálat, súly, magasság, és még vérvétel is volt. Olyan gyorsan lezavarták, hogy szinte észre se vettem, csak persze utána a nagy vérnyomás zuhanást, azt nagyon utálom. Aztán még tüdőröntgent is csináltak, egy buszba kellett bemenni, ott volt ilyen mobil kabin szerűség. Hát nem semmik, mondom én. :D 

Amúgy az időjárás elég változó mostanság. Első nap pára és kánikula, utána pár napig hűvös volt, majd egy napig megint jó idő, és most meg megint esik egész nap... hát nem épp olyan idő, hogy a tengerparton süttessem a hasamat... Azért remélem, még nem kell elzárnom a fürdőruhámat a bőröndöm mélyére!