"A debütálás meg az apokalipszis"

   Nos, zajlik az élet itt a világ másik felén (is), most már nem hét, hanem nyolc óra eltolódással rohanunk előre az időben, mivel Koreában nincs óraátállítás (hál'Istennek). És itt is beköszöntött a tél, plusz kilenc fokkal, amit most nagyjából olyannak érzek, mint otthon az ötöt, elég csípősnek. Úgyhogy rájöttem, hogy be kell ruháznom téli pulóvereket és egy pihe-puha meleg mamuszt is, ha nem akarok megfagyni. 

A "debütálás" kicsit hamarabb bekövetkezett, mint gondoltam (pontosan két évvel hamarabb...) Ugyanis tömeg kommunikáció és újságírás szakra fogok járni majd jövőre, tehát úgy számoltam, hogy majd talán másod évben majd eljutok arra a szintre, hogy tudok írni és cikket publikálni hivatalosan. De hát mit tesz Isten, rögtön a magyar tiszteletbeli nagykövet avatása utáni napon reggel azzal rohant le az ügyintézőnk a nyelviskolában, hogy kéne egy cikket írnom kvázi magamról (kac-kac), arról, milyen egy magyar diák élete itt a Dongseo (ejtsd: dongszó. de többet inkább le se írom fonetikusan, rossz még ránézni is :D) egyetemen, milyen különbségeket találok... Lehetett angolul, meg koreaiul - de természetesen ő is az angolt javasolta, és én se akartam megszívatni magamat, mert ha koreaiul írtam volna, azzal alvás nélkül legalább egy hétvégén át elbogarásztam volna... Megírtam, lefordították, megvágták... így a koreai verzióba bizonyos dolgok nem kerültek be, de legalább nem írtak át semmit olyasmire, ami ellenkezik a véleményemmel és a történésekkel. Igen, büszkébb lennék rá, ha koreaiul írtam volna, de az azt hiszem tényleg várhat még 1-2 évet. Nem tudom még mindig, hogy vállalható-e ez az egész...  szeretném letagadni, de mivel én vagyok a cikkbeli képen rajta, nem lesz könnyű...  (miért nem volt nekik jó a másik hat kép amit küldtem, nem tudom...) Tudom, hogy helyenként közhelyes, nyálas, stb. De az indok az, hogy próbáltam diplomatikusan fogalmazni és olyan dolgokat írni, amit a koreaiak szívesen olvasnának. 

Ennyi a hozzáfűzni valóm, és akkor voilà  la mise en abyme, vagyis cikk a cikkben:

8000 kilometres exchange

What does it mean to travel  thousands of kilometres away, and to stay in a country we have never been to before? Hungary and South Korea are separated by a lot of things: many lands and countries, peoples, habits and manners, cultures. But for some reason, they are close to each other. They share a bit of their spirits, their emotions about their sad histories. So, those who visit each other’s country are on the right way to discover the common thoughts and things.

Why a hungarian student wants to study in South Korea? Usually it is not just because of hallyu, though hallyu is actually one of the several reasons in most cases. In my case, I wanted to learn the korean language properly and get the „korean feeling” – the culture, the habits, the manners. But actually I have already known a bit about it at my home country. In Hungary, these days there are a lot more opportunities to get some knowledge about Korea. Between 2008 and 2013, some korean television series were aired in the hungarian television, for example  (Dae Jang Geum, Queen Seondeok and Pasta) 대장금, 선덕여왕,파스타. Of course the first drama, 대장금 had an enormous succes in Hungary too, that’s why four other series were aired after and people got interested in korean traditional and popular culture. In the same time, the Korean department (한국학과) was established at Eötvös Loránd University in Budapest, as a specialization of the Eastern Languages and Cultures major. Later the department was expanded with the master program in korean studies.  Recently, in 2012 the Korean Cultural Center (한국문화원) was opened in Budapest. The center is getting more and more reputed, currently it offers people several courses, like korean language courses, taekwondo, traditional and modern music and dance clubs, and some artisan courses. Equally there are lots of exhibitions and concerts and eEvery year there is the korean film festival organized in Budapest and in other smaller cities. Furthermore, it is not so rare anymore to meet korean people in Hungary. There are more and more university relationships, and the number of korean tourists has also increased a lot lately. Dongseo university has a partnership with Szent István University in Gödöllő, a beautiful city near Budapest. Honestly I am very proud that korean people are getting interested about my country, and I really appreciate their enthousiasm to know more about our culture.

Though, being a hungarian university student in Busan is quite special. As far as I know there is no more than two of them, both studying korean language at Dongseo International Language Center within the Korean Government Scholarship Program. One of these students is me and in my opinion being here is very special because of the nice athmosphere, the good education, and the amazing Busan. Of course it took for a while to get used to the life in Korea, there were smaller difficulties but I tried to understood everything. Honestly, I’ve learnt about korean culture before that’s why I could accept it and integrate easily. It can be hard for a hungarian student to get used to the way of korean living, especially because of the different social manners, the honorary language and the different cuisine. But we can understand everything through cultural classes or thanks to a korean friend, who can show and explain their habits. My aim is to adapt to korean university life as much as a foreigner student can, though it is quite hard. But I am making efforts, and I can already be grateful to the teachers in the language center and in the university club I joint in for letting be part of that life.

No matter what is our nation, we are special

At first I felt myself just one of the several foreign students here and I didn’t realize how special thing being hungarian is in Busan until I got the invitation for the Oath-taking Ceremony of Hungary’s Honorary Consul in Busan. It was such an honor to host at an event like this, and it revealed what an important mission I had chosen by coming here.  Here I am also some kind of emissary and I should not just simply accept everything, but I should also share my culture with Koreans. There are several reasons, for example, according to some theory, our languages have the same origin, or hungarian acient melody is based on pentaton, like korean acient music, what's more some of our dishes are a bit similar to some korean tastes; and last but not least, we have a history which is similar to korean history, as both countries were occupied for hunderds of years. That’s why we can share the same emotions and attitude. That’s why for me, coming to Korea means more than a simple scholarship program. It is also about sharing, understanding each other’s mind, and making relations that may last forever.

*Thank you for reading it, if you have anything to comment, I accept it gratefully but please make it in private, thanks! :D *

koreai verzió: http://www.dongseo.ac.kr/smart/sub_news/news_599.php

Lehet, hogy itt-ott van hiba , de remélem túl nagy baromság nem maradt benne. Ezúton is köszönöm a lektorálást Biankának és Adélnak! ^^

Híres azért nem lettem tőle (szerencsére), és művészi autogramot sem tudok még adni, úgyhogy ne is kérjen senki! :D Jó tapasztalat szerzés volt, még ha annyira nem is vagyok büszke rá.

Építő kritikát elfogadok, de inkább privátban, köszönöm. :D

* - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - *

És ha már egyszer új bejegyzést írok, akkor adok egy rövid helyzetjelentést is, ez pedig az "apokalipszis" állapot küszöbe jelenleg, vagyis a vizsgaidőszak kezdete, a holtpont, amikor az ember úgy érzi, bármennyit tanul kevés az idő és a befogadóképesség (és minden eszébe jut, mindent csinál, amit nem kéne. például halloweenkor bulizni megy és blogot ír). Habár az egyetemi vizsgákhoz nem hasonlítható, azért a maga műfajában ez is nehéz, a tanárok is hajtanak, eléggé kapjuk a stresszt, pedig ez csak egy negyedéves vizsga meg egy nyelvvizsga... Mégis mintha ezen múlna a mi életünk, meg a tanároké is :P